Kezdőlap‎ > ‎

Történeteink

Szlovák Dávid

Csaba Ungvári, 2011. jan. 25. 9:57   [ 2011. jan. 26. 2:01 frissítve ]

"Mélyen elkötelezett keresztény élete példakép mindazoknak, akik ismerik őt. Gyülekezetünkben a tinédzserek között szolgál. Fiatal egyetemistaként érti és ismeri a tizenévesek érzésvilágát és kérdéseit. Történetében elmondja, hogy Isten miként változtatta meg az életét."

Édesanyámnak köszönhetően, születésemtől fogva keresztény nevelést kaptam, azonban az életem nem tükrözte ezt olyan fényesen. Nem voltak nagy bűneim, mégis éreztem, hogy valami nincs rendben az életemmel. Erre főként akkor döbbentem rá, amikor a legjobb barátom meghívására elkezdtem rendszeresen járni a gyülekezet ifjúsági óráira. Ezek alatt nagy lelki fejlődésen mentem keresztül.

Minden nyáron elmentem egy keresztény táborba – Kadarkútra - amely egyre mélyülő Isten-ismeretet hozott számomra. 2002 nyarán végleg úgy döntöttem a táborban, hogy azon az úton akarok járni, amelyet Isten ad számomra.

Szavakkal leírhatatlan az az érzés, amelyet egy evangélizációs este éltem át. Emlékszem, hogy nagyon sírtam, de ez nem a szomorúságnak, hanem az örömnek volt köszönhető. Legszívesebben újra és újra átélném azt az estét, mikor minden bűnöm semmivé vált, mert Jézus által szabad lettem.

Ez után egy folyamatos fejlődés indult el az életemben, amely a mai napig tart.

Később eldöntöttem, hogy szeretnék hivatalosan is csatlakozni a gyülekezethez, így idén húsvétkor bemerítkeztem. Nekem ez azért volt fontos, mert ilyen módon hátrahagytam a régi életem és mindenki előtt nyilvánvalóvá lett, hogy Jézust követem.

Az, hogy keresztény életet élek, nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségeim, de amikor akadályokba ütközök, akkor tudom, hogy Isten mellettem van, és segít nekem, bármiről is van szó.

Kis László és Éva

Csaba Ungvári, 2011. jan. 25. 9:56   [ 2011. jan. 26. 2:00 frissítve ]

Egyike a gyülekezetünkhöz tartozó fiatal házaspároknak. Istenre és egymásra találásuk története szorosan összefonódik. 

Kis László

A mai világ erkölcsileg megrontotta az egészséges, Isten törvényeire épülő férfi-nő kapcsolatot. Sajnos, a házasságot felváltják a szabadelvű párkapcsolatok, amelyek a társadalmak romlásához vezetnek. Saját megtapasztalásom és történetem az élő példa arra, hogy az Isten által megalkotott rendszer jó, és még ma is a legnagyobb biztonságot nyújtja az embernek.

32 évesen még mindig egyedül éltem, ami talán még divatosnak is volt nevezhető. Minden fontos volt számomra, csak két dolog nem: Isten és az, hogy megnősüljek. Nem tartottam ezeket lényegesnek, és ennek megfelelően is éltem. A keresztényeket jó színészeknek gondoltam, teljesen a magányos életre rendezkedtem be. Nem lakást, vagy házat építettem, hanem autót vásároltam, elkezdtem főiskolára járni. Jól éreztem magam egyedül. A negatív élményeim következményeként rossz volt a véleményem a lányokról. Kevés olyannal találkoztam, akinek nem a pénz volt a fontos. Kerestem a magam boldogságát így szórakozni jártam, de kerestem Istent is sok helyen.

Most nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy adott körém olyan embereket, akik segítettek megtalálni a hozzá vezető utat. Az őszinte beszélgetések egy baráttal, valamint a gyülekezet vezetőivel sokat jelentettek nekem. Az ő imádságaik, egy igevers és Jézus Krisztus szeretete arra ébresztett rá, hogy nagy szükségem van a közvetlen kapcsolatra Vele. Ez az igevers a Példabeszédek 3,5, ami így szól: „Bízzál az Úrban teljes szívből és ne a magad eszére támaszkodj!”

Felismertem, hogy életem sok szempontból helytelen, és megoldatlan problémákkal küzdök. De ez az ige mindenre válasz volt. Rábíztam életem Isten kezére, és Ő hónapok alatt teljesen megváltoztatott. Rájöttem, hogy mennyi érték hever körülöttem, tőlem egy karnyújtásnyira.

Megtapasztaltam, hogy Isten igenis meghallgatja az imámat, ha szerinte való dolgot kérek. Életem kezdett irányt változtatni. A magányom helyett sok barátom lett az új gyülekezetben, köztük Éva is. Jó érzés újra emberek közt lenni. Már tudtam, hogy Isten tervéhez hozzátartozik a házasság, és biztos voltam benne, hogy számomra is teremtett társat. Sokat imádkoztam azért, hogy találkozhassak azzal, akit Ő rendelt mellém. Gyakran eszembe jutott az ige, hogy szívből bízzak az Úrban. Évával kezdtünk egyre jobban megismerkedni és benne Isten válaszát láttam.

Jézusban bízni sokszor nehéz, de tanulom, hogy Ő a próbákkal is jót akar és szeret. Örök életet adott a menyben, ezen a földön pedig boldogságot. Évában egy Isten által rendelt társra, támaszra és szerető feleségre találtam. Kapcsolatunk alakulása alatt jó volt észrevenni, hogy milyen pontos Isteni terv részesei vagyunk mindketten. Gyakran együtt csodáljuk a természet szépségeit, a Nagy Alkotó keze munkáját. Házasságkötésünk óta együtt éljük meg az Isten által teremtett csodálatos dolgokat.

Kis Éva

 
Gyerekkoromban nagyon magányos voltam. Szüleim dolgoztak, nővéreim pedig saját életüket élték. Sokat voltam egyedül. Nem voltak barátaim, nagyon sovány és zárkózott kislány voltam. Csúnyának és butának éreztem magam. A tinédzserkor ezt csak fokozta. Sokat csúfoltak az osztálytársaim. Kilátástalannak láttam a jövőt.

         14 éves voltam, amikor nagy változás történt az életemben. Találtam egy barátnőt, aki Jézusról beszélt nekem. Ez nem állt távol tőlem, mert a természet szeretetét és benne Isten közelségét kiskorom óta őriztem magamban. Úgy döntöttem, életemet Istennek adom. Elkezdtem hinni abban, hogy engem is szeret és van jövőm. Vidámság és derű költözött az életembe. A gyülekezetben, ahová járni kezdtem, sok új barátot találtam. A hétköznapjaimban fontos helye lett az Istennel való személyes kapcsolatnak. A Bibliaolvasás és imádkozás lassan kezdte átalakítani a gondolkodásomat. Éreztem Isten velem van.

         Szinte mindenem meg volt, amikor 25 évesen önálló életet kezdtem. Külön lakás, jó munkahely, barátok. Egy társ hiányzott csak. Szerettem volna ezen változtatni, de ez nem sikerült. Csak csalódások értek. Őszintén megfogadtam, nem hallgatok többet az érzéseimre és másokra, várok Isten útmutatására. Hittem, hogy ebben is segítségemre lesz. Nem hagytam magamnak sok időt, hogy ezen gondolkozzam. A munkám, továbbképzések, ifjúsági találkozók, táborok, túrák, kirándulások, tv-zés, olvasás kitöltötte minden időmet. Mégis néha nagyon egyedül éreztem magam.

Félelmetes volt a felismerés, amikor 27 éves lettem, hogy tulajdonképp jó így nekem. Éreztem, ha gyorsan nem történik valami, nem leszek képes feladni a szabadságomat. Naponként Isten elé hoztam a problémámat imában és hittem, hogy bár lehetetlennek látszik, nála van megoldás. És volt is.

A múlt nyáron egy boltban találkoztam Lacival, akit a gimnáziumból ismertem. A szívem nagyot dobbant, mikor megláttam. Nagyon megijedtem az érzéstől. Pár héttel később egy táborban vettem részt, amikor fagylaltozni hívott. Egy dologban biztos voltam a leendő társammal kapcsolatban, csak komoly, keresztény gondolkodású ember lehet. Úgy tudtam, hogy Laci nem ilyen.  Hiába volt szimpatikus, tartózkodó maradtam.  Csak segíteni szerettem volna neki abban, hogy megtalálja Istent. Tudtam, hogy az ő életében is csodálatos dolgokat tudna elvégezni. Ezért elfogadtam a meghívását. Ezt újabb találkozások követték, mert jól éreztük magunkat együtt. Mégsem hittem, hogy Isten tervében mi együtt szerepelünk. Imádkozni kezdtem, mutassa meg, mit tegyek. Nehéz lett volna számomra lemondani a barátságunkról.

         Isten válasza kezdett körvonalazódni, amikor Laci elmondta, hogy új életet kezdett Istennel. Nem tudtam, hihetek e neki. Azt gondoltam, nekem akar megfelelni, mivel tudja, hogy számomra ez milyen fontos. De ahogyan teltek a napok, egyre jobban láttam a változást rajta. A barátságunk egyre jobban elmélyült. Egy kedves, figyelmes barátot találtam benne. Jó volt vele lenni. 
    Végül be kellett látnom, hogy bár a felhőkre nem volt kiírva, Isten kezében lassan összefonódtak életünk szálai. Négy hónappal ezelőtt összeházasodtunk. Hálás vagyok, hogy egymásra találtunk. Hiszem, és tapasztalom, hogy az élet harcaiban nem csak ketten vagyunk. Velünk van az Isten.

Csóka Mónika

Csaba Ungvári, 2011. jan. 25. 9:55   [ 2011. jan. 26. 10:53 frissítve ]

Gyermek és felnőttkorában megélt istenélményeire emlékezik!

A csíki havasok és fenyvesek lenyűgöző szépségét, zöld legelőit, friss, egészséges levegőjét és szénaillatát ma is megcsodálhatja, és magába fogadhatja az, aki vándorbotjával Csíkszereda és környékén jár. Ez a hely volt születésem bölcsője, néma tanúja békés, nyugodt, vidám, és a természet közelségében megélt gyerekkori éveimnek. Természetes volt a tehén bőgése, a bárány bégetése, a kegyetlen téli hidegektől nyikorgó hó, a finom igazi házi tej az esti fejés után, a közösen elmondott családi imák. E hely minden derűs és fájó történése, a kemény fizikai munka és dacos küzdelem a létért és fennmaradásért az életre és kihívásaira készített.

Szüleim igazhitű, Istent szerető és tisztelő emberek voltak. Áldozatos életútjuk és életpéldájuk Isten ösvényeire terelgették lábaimat. Bölcs tanácsokat rejtettek lelkem tarisznyájába. Örökre a szívemben fog visszhangozni édesapám bíztatása: „Mónika, Isten ügyével csak győzni lehet”, és édesanyám küzdelemre készítő bátorítása: „Soha ne feledd, egyik kezeddel dolgozz, de a másikkal mindig imádkozz”. A legtöbbet adták, amit szülő csak megadhat gyermekének: a hitet, hogy létezik Isten, a hitet és meggyőződést, hogy mindennek csak akkor lesz értelme az életemben, ha Isten szelíd útmutatásai és hamis láncoktól felszabadító, igazi életet adó akarata szerint élek. Vagyis, ha kősziklára építkezem.

Hadd idézzek fel még a távoli múltból egy megcsillanó kis emlékfoszlányt. A faluban, ahol nevelkedtem, élt egy idős asszony, akinek istenszeretete és elkötelezett Krisztuskövetése mély hatást tett gyermeki szívemre. Számomra Istenről beszélt és Rá mutatott az élete. Emlékszem, ahogy görnyedt háttal, botjára támaszkodva lassan, öregesen cammogva mennyire szeretett Isten házába járni. Csodáltam, ahogy szeretni tudta az embereket, ahogy mindenkiben meglátott valami szépet és jót. Ahogy imádkozni tudott ellenségeiért, és sok rászoruló emberért. Megdöbbentett, hogy születésnapomra ’lelki csokrokat’ kaptam tőle ajándékba. És hogy mit rejtettek magukban ezek a lelki csokrok? Értem, lelki fejlődésemért mondott imádságokat, a tiszta szeretet életutam formáló cselekedeteit. Isten ajándéka volt mindez, és egyre vonzott valami felé.

Nagy lány voltam már, amikor egy vasárnapi derűs őszi napon egész lényemet, teljes valómat elemi erővel járta át mindenek lényegének a felismerése: Isten a szeret. Ez lett életem legszebb és legboldogabb napja. Életemben ekkor éltem át először azt, hogy Isten személyesen szeret engem és elküldte egyszülött Fiát, hogy megszabadítson a bűn és a halál fogságából. Ez a felfoghatatlan szeretet más emberré tett. Gyógyított, formált, növekedést és szomjat adott Isten beszédének a megismerése és megélése iránt. Ez a szeretet vonzott az aratásra érett mezőkre. Ahogy telnek az évek, egyre inkább kristályosodik bennem a meggyőződés: vágyam, hogy életem és létem Istenre mutató jellé magasodjon.

1-3 of 3