Kezdőlap‎ > ‎Történeteink‎ > ‎

Csóka Mónika

Csaba Ungvári, 2011. jan. 25. 9:55   [ 2011. jan. 26. 10:53 frissítve ]
Gyermek és felnőttkorában megélt istenélményeire emlékezik!

A csíki havasok és fenyvesek lenyűgöző szépségét, zöld legelőit, friss, egészséges levegőjét és szénaillatát ma is megcsodálhatja, és magába fogadhatja az, aki vándorbotjával Csíkszereda és környékén jár. Ez a hely volt születésem bölcsője, néma tanúja békés, nyugodt, vidám, és a természet közelségében megélt gyerekkori éveimnek. Természetes volt a tehén bőgése, a bárány bégetése, a kegyetlen téli hidegektől nyikorgó hó, a finom igazi házi tej az esti fejés után, a közösen elmondott családi imák. E hely minden derűs és fájó történése, a kemény fizikai munka és dacos küzdelem a létért és fennmaradásért az életre és kihívásaira készített.

Szüleim igazhitű, Istent szerető és tisztelő emberek voltak. Áldozatos életútjuk és életpéldájuk Isten ösvényeire terelgették lábaimat. Bölcs tanácsokat rejtettek lelkem tarisznyájába. Örökre a szívemben fog visszhangozni édesapám bíztatása: „Mónika, Isten ügyével csak győzni lehet”, és édesanyám küzdelemre készítő bátorítása: „Soha ne feledd, egyik kezeddel dolgozz, de a másikkal mindig imádkozz”. A legtöbbet adták, amit szülő csak megadhat gyermekének: a hitet, hogy létezik Isten, a hitet és meggyőződést, hogy mindennek csak akkor lesz értelme az életemben, ha Isten szelíd útmutatásai és hamis láncoktól felszabadító, igazi életet adó akarata szerint élek. Vagyis, ha kősziklára építkezem.

Hadd idézzek fel még a távoli múltból egy megcsillanó kis emlékfoszlányt. A faluban, ahol nevelkedtem, élt egy idős asszony, akinek istenszeretete és elkötelezett Krisztuskövetése mély hatást tett gyermeki szívemre. Számomra Istenről beszélt és Rá mutatott az élete. Emlékszem, ahogy görnyedt háttal, botjára támaszkodva lassan, öregesen cammogva mennyire szeretett Isten házába járni. Csodáltam, ahogy szeretni tudta az embereket, ahogy mindenkiben meglátott valami szépet és jót. Ahogy imádkozni tudott ellenségeiért, és sok rászoruló emberért. Megdöbbentett, hogy születésnapomra ’lelki csokrokat’ kaptam tőle ajándékba. És hogy mit rejtettek magukban ezek a lelki csokrok? Értem, lelki fejlődésemért mondott imádságokat, a tiszta szeretet életutam formáló cselekedeteit. Isten ajándéka volt mindez, és egyre vonzott valami felé.

Nagy lány voltam már, amikor egy vasárnapi derűs őszi napon egész lényemet, teljes valómat elemi erővel járta át mindenek lényegének a felismerése: Isten a szeret. Ez lett életem legszebb és legboldogabb napja. Életemben ekkor éltem át először azt, hogy Isten személyesen szeret engem és elküldte egyszülött Fiát, hogy megszabadítson a bűn és a halál fogságából. Ez a felfoghatatlan szeretet más emberré tett. Gyógyított, formált, növekedést és szomjat adott Isten beszédének a megismerése és megélése iránt. Ez a szeretet vonzott az aratásra érett mezőkre. Ahogy telnek az évek, egyre inkább kristályosodik bennem a meggyőződés: vágyam, hogy életem és létem Istenre mutató jellé magasodjon.
Comments