Kezdőlap‎ > ‎Történeteink‎ > ‎

Kis László és Éva

Csaba Ungvári, 2011. jan. 25. 9:56   [ 2011. jan. 26. 2:00 frissítve ]
Egyike a gyülekezetünkhöz tartozó fiatal házaspároknak. Istenre és egymásra találásuk története szorosan összefonódik. 

Kis László

A mai világ erkölcsileg megrontotta az egészséges, Isten törvényeire épülő férfi-nő kapcsolatot. Sajnos, a házasságot felváltják a szabadelvű párkapcsolatok, amelyek a társadalmak romlásához vezetnek. Saját megtapasztalásom és történetem az élő példa arra, hogy az Isten által megalkotott rendszer jó, és még ma is a legnagyobb biztonságot nyújtja az embernek.

32 évesen még mindig egyedül éltem, ami talán még divatosnak is volt nevezhető. Minden fontos volt számomra, csak két dolog nem: Isten és az, hogy megnősüljek. Nem tartottam ezeket lényegesnek, és ennek megfelelően is éltem. A keresztényeket jó színészeknek gondoltam, teljesen a magányos életre rendezkedtem be. Nem lakást, vagy házat építettem, hanem autót vásároltam, elkezdtem főiskolára járni. Jól éreztem magam egyedül. A negatív élményeim következményeként rossz volt a véleményem a lányokról. Kevés olyannal találkoztam, akinek nem a pénz volt a fontos. Kerestem a magam boldogságát így szórakozni jártam, de kerestem Istent is sok helyen.

Most nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy adott körém olyan embereket, akik segítettek megtalálni a hozzá vezető utat. Az őszinte beszélgetések egy baráttal, valamint a gyülekezet vezetőivel sokat jelentettek nekem. Az ő imádságaik, egy igevers és Jézus Krisztus szeretete arra ébresztett rá, hogy nagy szükségem van a közvetlen kapcsolatra Vele. Ez az igevers a Példabeszédek 3,5, ami így szól: „Bízzál az Úrban teljes szívből és ne a magad eszére támaszkodj!”

Felismertem, hogy életem sok szempontból helytelen, és megoldatlan problémákkal küzdök. De ez az ige mindenre válasz volt. Rábíztam életem Isten kezére, és Ő hónapok alatt teljesen megváltoztatott. Rájöttem, hogy mennyi érték hever körülöttem, tőlem egy karnyújtásnyira.

Megtapasztaltam, hogy Isten igenis meghallgatja az imámat, ha szerinte való dolgot kérek. Életem kezdett irányt változtatni. A magányom helyett sok barátom lett az új gyülekezetben, köztük Éva is. Jó érzés újra emberek közt lenni. Már tudtam, hogy Isten tervéhez hozzátartozik a házasság, és biztos voltam benne, hogy számomra is teremtett társat. Sokat imádkoztam azért, hogy találkozhassak azzal, akit Ő rendelt mellém. Gyakran eszembe jutott az ige, hogy szívből bízzak az Úrban. Évával kezdtünk egyre jobban megismerkedni és benne Isten válaszát láttam.

Jézusban bízni sokszor nehéz, de tanulom, hogy Ő a próbákkal is jót akar és szeret. Örök életet adott a menyben, ezen a földön pedig boldogságot. Évában egy Isten által rendelt társra, támaszra és szerető feleségre találtam. Kapcsolatunk alakulása alatt jó volt észrevenni, hogy milyen pontos Isteni terv részesei vagyunk mindketten. Gyakran együtt csodáljuk a természet szépségeit, a Nagy Alkotó keze munkáját. Házasságkötésünk óta együtt éljük meg az Isten által teremtett csodálatos dolgokat.

Kis Éva

 
Gyerekkoromban nagyon magányos voltam. Szüleim dolgoztak, nővéreim pedig saját életüket élték. Sokat voltam egyedül. Nem voltak barátaim, nagyon sovány és zárkózott kislány voltam. Csúnyának és butának éreztem magam. A tinédzserkor ezt csak fokozta. Sokat csúfoltak az osztálytársaim. Kilátástalannak láttam a jövőt.

         14 éves voltam, amikor nagy változás történt az életemben. Találtam egy barátnőt, aki Jézusról beszélt nekem. Ez nem állt távol tőlem, mert a természet szeretetét és benne Isten közelségét kiskorom óta őriztem magamban. Úgy döntöttem, életemet Istennek adom. Elkezdtem hinni abban, hogy engem is szeret és van jövőm. Vidámság és derű költözött az életembe. A gyülekezetben, ahová járni kezdtem, sok új barátot találtam. A hétköznapjaimban fontos helye lett az Istennel való személyes kapcsolatnak. A Bibliaolvasás és imádkozás lassan kezdte átalakítani a gondolkodásomat. Éreztem Isten velem van.

         Szinte mindenem meg volt, amikor 25 évesen önálló életet kezdtem. Külön lakás, jó munkahely, barátok. Egy társ hiányzott csak. Szerettem volna ezen változtatni, de ez nem sikerült. Csak csalódások értek. Őszintén megfogadtam, nem hallgatok többet az érzéseimre és másokra, várok Isten útmutatására. Hittem, hogy ebben is segítségemre lesz. Nem hagytam magamnak sok időt, hogy ezen gondolkozzam. A munkám, továbbképzések, ifjúsági találkozók, táborok, túrák, kirándulások, tv-zés, olvasás kitöltötte minden időmet. Mégis néha nagyon egyedül éreztem magam.

Félelmetes volt a felismerés, amikor 27 éves lettem, hogy tulajdonképp jó így nekem. Éreztem, ha gyorsan nem történik valami, nem leszek képes feladni a szabadságomat. Naponként Isten elé hoztam a problémámat imában és hittem, hogy bár lehetetlennek látszik, nála van megoldás. És volt is.

A múlt nyáron egy boltban találkoztam Lacival, akit a gimnáziumból ismertem. A szívem nagyot dobbant, mikor megláttam. Nagyon megijedtem az érzéstől. Pár héttel később egy táborban vettem részt, amikor fagylaltozni hívott. Egy dologban biztos voltam a leendő társammal kapcsolatban, csak komoly, keresztény gondolkodású ember lehet. Úgy tudtam, hogy Laci nem ilyen.  Hiába volt szimpatikus, tartózkodó maradtam.  Csak segíteni szerettem volna neki abban, hogy megtalálja Istent. Tudtam, hogy az ő életében is csodálatos dolgokat tudna elvégezni. Ezért elfogadtam a meghívását. Ezt újabb találkozások követték, mert jól éreztük magunkat együtt. Mégsem hittem, hogy Isten tervében mi együtt szerepelünk. Imádkozni kezdtem, mutassa meg, mit tegyek. Nehéz lett volna számomra lemondani a barátságunkról.

         Isten válasza kezdett körvonalazódni, amikor Laci elmondta, hogy új életet kezdett Istennel. Nem tudtam, hihetek e neki. Azt gondoltam, nekem akar megfelelni, mivel tudja, hogy számomra ez milyen fontos. De ahogyan teltek a napok, egyre jobban láttam a változást rajta. A barátságunk egyre jobban elmélyült. Egy kedves, figyelmes barátot találtam benne. Jó volt vele lenni. 
    Végül be kellett látnom, hogy bár a felhőkre nem volt kiírva, Isten kezében lassan összefonódtak életünk szálai. Négy hónappal ezelőtt összeházasodtunk. Hálás vagyok, hogy egymásra találtunk. Hiszem, és tapasztalom, hogy az élet harcaiban nem csak ketten vagyunk. Velünk van az Isten.
Comments